Eldugott kincsek a Tokaji borvidéken
Beszív, benntart, kifúj. „Itt a levegő is másabb!” – mondtam nem is olyan rég, az egyik újsütetű barátomnak. Hogy van-e benne igazság? Bizonyára! A Zempléni-hegység és a szívében lévő Tokaji Borvidék a világ egyik legjobb és legszebb helye, de ha nem akarunk túlságosan elfogultak lenni, akkor csak az is elég, ha magyarországi viszonylatban tekintünk rá úgy, mint a cím jogos tulajdonosára. Az ember életében legalább egyszer eljön az a pillanat, amikor tűnődni kezd a származásán, az életén és a hovatartozásán, ha szabad így fogalmaznom. Ez alól én magam sem vagyok kivétel: tettem ezt korábban, s voltaképpen mind a mai napig megteszem. Vajon a szerencsém honnan származik, hogy ide születtem? Hogy őszinte legyek, nem tudom! De azt mindenképp, hogy kiváltságosként tekinthetek magamra. Körbe ölel a táj, érzem bőrömön az őszi pára érintését vagy a csípős szüreti időszak felgyorsult, már-már kaotikus taktusát.
Tokaj-Hegyalja magában hordoz egy kettősséget. Kulturális és természeti értékek övezik a vidéket, esetleg mind a kettő egyszerre. A terület történelmileg, mezőgazdaságilag és szellemileg is fontos kiinduló pontja mind a mai napig az országnak, ahogyan volt az egészen a honfoglalástól kezdődően. Legendáink kötődnek a szőlővel határolt lankákhoz, Árpád fejedelem és Tarcal vezér beszámolóihoz, valamint a környék felfedezéséhez is. Az idő és a korok változása, a kereskedelem fellendülése, a hordóban tárolt borok szállítása mind-mind elősegítették a borvidék megalakulását, fejlődését és örök hírnevét. Goloptól-Sátoraljaújhelyig, Sárospataktól-Mádig cikázva számtalan úticélt választhatunk magunknak. Ahogy követjük a fákkal, ültetvényekkel lepett vulkanikus hegyek vonulatát, és nem csupán a felszíni borítottságát figyeljük meg a magaslatoknak, úgy tárul szemünk elé a gazdag élővilág és számos egyedülálló látványosság is. A változatos alapkőzetek a maguk sajátos módján és a szó szoros értelmében úgy színesítik környezetünket, akár a vászonra mázolt festékek. A keményebb alapot az olyan kiömlési kőzetek adják, mint a riolit, a dácit vagy akár az andezit, míg velük szemben pedig a puhább körítést a vulkanikus porok, tufák és a Nagy Kopaszon található lösz képzik. Ezen termékek már önmagukban is értéknek számítanak, s ez nagy mértékben kötődött össze a kitermeléssel.
De hogy miért is olyan érdekes ez a kapcsolat? Milyen célpont lehet egy volt bánya a turizmus szempontjából? Tulajdonképpen egészen rendkívüli! Ugyanis Hegyalja nem egy, de két olyan bányatóval is rendelkezik, amit évente szép számban keresnek fel a látogatók. Talán a legismertebb a Sárospatak városához köthető, Megyer-hegyi Tengerszem. A korábban malomkőgyártás miatt igénybe vett terület ma egy csapadékvízből kialakult tónak ad otthont. Az egyéni flóra és fauna, valamint a mesterségesen kialakult látkép ugyanúgy mesés kirándulóhely a kisgyermekes családok, mint a kalandvágyó fiatalok számára, akik a közelmúltban történt fejlesztéseknek köszönhetően via ferrata túrázáson is részt vehetnek, izgalmakat átélve és feszegetve saját határaikat. A sziklafal mélyedése több útvonalon keresztül is elérhető, amelyek egytől egyik lehetőséget biztosítanak arra, hogy az emberek megértsék, miért olyan felemelő a vidéki élet. A Megyer-hegyre tartva a csend, a természet közelsége, az idilli hangulat egy sokkalta átfogóbb képet tár elénk. Az élet itt nem lelassul, csak másfajta gyorsaságot ölt magára. Megtanuljuk értékelni, s közben csodálni mindazt, amit a környezetünk biztosít számunkra.
